Itt a vége fuss el... végre...:)

2010, május 7-én, tudományom mai állása szerint végleg, befejeztem sztriptíztáncosnői pályafutásom. Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Nagyszerű voltam! A szerénység amúgy sem erősségem, így nyugodtan állíthatom, hogy kétes hírű karrierem csúcsán, és a szakmabeliek egyik legjobbjaként fejeztem be. Harminckét évesen és nyolcvanhat kilóval. Most nyugodtan lehet röhögni a sugallt kontradikción, de hagy fejtsem ki bővebben szerénytelenségem okát.

Sohasem voltam az átlagosnál szebb vagy tehetségesebb a sztrippeléshez. A munkakedvem is ingadozó volt - leszámítva az első lelkes időszakot - és jobbára nullközeli mélységekben ingadozott. No nem azért mintha nem szerettem volna ezt csinálni, egyszerűen csak lusta voltam. A rudat se nagyon tanultam meg használni, noha tudok egy-két pörgést rajta, fejjel lefelé is tudok lógni róla, de ez utóbbit egyáltalán nem, előbbieket pedig szimplán nem jellemzően használtam. Ezek pedig mind a jó sztripper ismérvei. Teljesen igaz. Az én titkom viszont másban rejtőzött. Egy ideig ugyan élveztem, hogy szexin tekergethetem magam a színpadon, de egy bizonyos méret, és az ebben a szakmában eltöltött idő után, szexinek lenni már halálra untatott. Minden lány azon ügyködött, hogy dögös és kívánatos legyen odafenn, és én mindent szeretek csak a kommerszet nem. Így kezdett a stage-en eltöltött időm egy előadás lenni. Az, hogy állandóan mosolygok jól jött, (Mosolyogva tudtam embereket életveszélyesen megfenyegetni, és akadt olyan aki nem vette komolyan. Azok után csak még jobban esik mosolyogni.) ahogy az ifjúkori színjátszós tapasztalataim is sokat segítettek. Az hogy energikus legyek szintén alap volt, akkor is ha szétment a fejem. The show must go on!

Mindezekkel, és terebélyesebb hátsómmal olyan előadásokat tudtam kreálni, hogy ihaj! Cat (egyik kedvenc managerem) előszeretettel rakta be nekem Mc Hammer: I like big butt című nótáját, vagy Eminemtől az Ass like that-et. Mit is mondhatnék, imádták a seggem! Nyolcvanhat kiló tömény szexualitás és játék. Emlékszem volt olyan, hogy a egy üresebb este a barátnőmmel 16 féle kamaty-módot prezentáltunk a színpadon.

No éppen ezért alkalmasint még olyanok is adtak tippet akiknek nem voltam épp a nőideálja. Nagyszerű voltam! Nagy kár hogy vége, bár voltak dolgok amiket nem fogok hiányolni, úgymint a bunkók, a konstans hangos zene, az örökös éjszakázás, de tulajdonképpen buli volt ott dolgozni. Party, ivászat, tánc, szexi ruhák, flört-dombok, pénzhegyek... stb. Ez volt a munkaköri leírásom. Kinek kell ennél jobb meló?

Mostantól viszont életmódváltás jön. Kemény lesz 4.5 év után (4.5 év Új Zélandon, 5 év egyéb helyeken előzőleg) normális embernek álcázni magam. Vagy mégsem? Mint mondtam az éjszakázást nem fogom hiányolni. A bulizást meg majd csak később. Egyenlőre egész jól megy az itthonülő háziasszonykodás, nem panaszkodom.

Egyenlőre tehát ezt szánom az utolsó bejegyzésnek ide. Az elkövetkezendőkben mint ex-sztripper, egy new life project blogot fogok kezdeni, és immáron a saját weboldalalmon, remélhetőleg kicsit más stílusban is. És remélhetőleg nem sokára.

Goodbye stripper life...................

Mocskos luvnyák

Az emberek gyakran szeretnek élni a fenti kifejezéssel, amikor jelzőket keresnek a magamfajtára nem kifejezetten kedveskedés céljából. Talán az előrehaladott tudomány teszi, talán csak a lányok lettek mások, de már korántsem a sötét középkor szabályai szerint tisztálkodnak táncoslábú sorstársaim. Mielőtt bármibe is belekezdenék, le kell szögezzem, noha nem tartom magam a tisztálkodási szokások mármelyík két végletébe tartozónak, azt vallom, hogy az embernek életében 7 (vagy 9? Ezt mindig keverem) kiló koszt meg kell ennie ilyen vagy olyan módon. Edzésbe kell tartani az immunrendszerünket különben elkényelmesedik, aztán már attól is betegek leszünk ha ránézünk egy poros könyvre.

Nos a mi kis luvnyáink észvesztően tiszták. Az én kis Sandy barátnőm - már önmagában fura kis ázsiai figura -  minden színpad és privát tánc után kiscicamosdást rendez. Gyors zuhany a legfontosabb területeken és mehet is az ember lánya tovább frissen és üdén. Az hogy szinte mindenkinek van babapopsi törlőkendője teljesen normális. Az még nekem is van. Elemi tartozék. De az hogy munka alatt zuhanyozzak csak egyszer kétszer történt, nyár derekán amikor olyan bosszantó meleg volt, hogy a színpad után nem láttam a szemőldökömről lezúduló niagarától. Amúgy egy-két baby wipes elég, hogy az egész tested végigtöröld és ezzel felfrissítsd. 

Ahogy a legtöbb lány mondja odabenn, WC után mindenképp használj baby wipes-ot! (a WC utáni kézmosás szappannal elemi, nem is részletezem) A WC-papír nem elég, több okból sem. Egyrészt, hátul nincs szemed. Sohasem tudhatod mikor marad ott egy kis elkenődött csokidarab, vagy pár szelet WC-papír maradvány, ami aztán a színpadon az UW fényben nagyszerűen ragyog az ember formás kis popsijában. Többünknek vannak élményei a helyzetől. Másrészt a baby wipes-al majdhogynem teljesen baktérium- és szagmentesre lehet suvickolni alsó fertályunkat. Szintén nem elhanyagolható tényező. Szóval a baby wipes erőltetett tempóban fogy nálunk.

Szintén fontos dolog, hogy egy kendő mindig legyen nálad! Mivel elég kevés textil takarja a testünket arrafelé, leüléskor okosabb ha kendőt terítesz vagy ha az nincs nálad, akkor a saját ruhácskád húzogatod a sejhajod alá. Merthát ugye azokra a székekre ezer és egy féle ember teszi a sajátját, igaz ruhában, de ki tudja merre ültek előtte. Butaságak hangzik így első hallásra, de sok kis pattanástól kímél meg egy kis anyag az ülés és a feneked között.

A legutolsó és a legviccesebb tisztasági felszerelés pedig az instant santizer. Ez az a nem kell vízzel lemosni átlátszó szappan, amit bárhol bármikor magadra kenhetsz és megöli a bacik 99.99%-át! Kegyetlen anyag! Mostanában szintén durván fogy a gyárban. És azt hiszem ezzel elértünk karrierünk csúcspontjára is: Nem is olyan rég Carmen, a szép kék szemű, kemény fából faragott lányka jön be az öltözőbe és mesélgeti milyen volt a lapdance-e: 1. ember ülj le 2. .... ezek a szabályok értetted? 3. (és kihúzza a mini sanitezert) ha hozzám akarsz érni először ezzel kend be a kezed!

Hmmmm ezek után merje valaki azt mondani, hogy mocskosok vagyunk!

Kukorica és 50 fillér

Megint hírnevek jöttek látogatóba hozzánk. A Korn és 50 cent. Az előbbi zenekar gitárosa, James "Munky" Shaffer a Showgirlsbe is benézett, sajnos épp akkor amikor én már készültem hazafelé. Aranyos fiú, raszta hajjal. Szépen be lehetett állva, mert egyre mosolygott és azt mondogatta, hogy milyen kedvesek vagyunk, és szépek. Kicsit dülöngélt is, szóval nem tudtam eldönteni, hogy drog-é avagy alkohol okozta nála az érzelmi kitörést. Lehet mindkettő. Mindenesetre ennek ellenére - vagy épp ezért - de szimpatikus gyerek.

és a Korn:

A másik banda akik koncerteztek Aucklandben a 50 Cent volt. Személy szerint szeretem a négus zenét. Jó kis ritmusa van és szexi, a klubban könnyű rá vetkőzni. ( nem úgy mint egy-két rockzenére ) Azon lányok elmondása szerint, akik lementek az alattunk lévő Pony klubba kiderült, hogy G-Unit és pár "haverja" a csapatból feltűnt ott az este folyamán, de maga a Curtis nem mutatkozott. Ami miatt kicsit csalódott is voltam, elvégre egy gengszter repperről beszélük, akinek egy sztrippklub a második oltthona kell legyen. De punci volt a kiscsávó és nem merészkedett a Kiwi csajok közé. A kis néger barátai is csak a Pony klubban lógázták egy darabig a lábukat, noha maga a koncert megdobta a néger vendégek számát :)

Íme 50 cent:

( valaki elhúzná a fedőt a sakktábla elől?....) 

Ember tervez....

Hihetetlen, de még mindig itt vagyok, és még mindig a Showgirls keretein belül.

Mindez persze nem tesz olyan boldoggá mostanában, főként, hogy betöltöttem én is a 30.-kat. Bevallom nőiesen: öregnek érzem magam végre valahára, hogy továbbra is sztripperként tengessem az életem. Rendkívül érdekes volt ebben a pozícióban éldegélni egy darabig, de tipikusan az az állapot ez, amit az idő teltével fel kell adni.

Kiöregszünk ugyanis.

Noha imádom amikor a vendégek találgatnak az életkoromat illetően, és közmegeggyezéssel 25 körülinek néznek (az ennél alacsonyabb értékeket súlyos hízelgésnek és hátsó szándéknak veszem), de valahogy nem szeretnék sztripperkén leragadni amíg 45-nek nem nézek ki. Ez az élet kiváló fiatal csajoknak, akik szeretnék élvezni az életet, szeretnek bulizni, szeretnek bókokat kapni sok pénzzel, amit aztán el is verhetnek drága cipőkre, ruhákra, táskákra, sminkre, utazásokra, vagy akár spórolhatnak is saját kocsira, lakásra. Tökéletes arra, hogy az ember világot lásson, kalandokat keressen, tartson egy rakás szeretőt és fényképeket gyűjtsön. Mindezeket aztán majd megoszthatja a gyerekeivel és unokáival akik majd elhűlten nézik a fotókat, és hallgatják a nagyi csibész szorijait azt gondolova: húúú, az én nagyanyám aztán tök jófej!

Persze minden jel arra mutat, hogy addigra már az én kalandjaim nemigen lesznek extrémek az akkori fiatalságnak, de legalább lesz mire emlékeznem üres óráimban. ( mikor majd lepereg előttem életem története akció-pornó lesz)

Szóval határozottam forgatom a fejemben, hogy kilépek. Azt is tudom mikor: egyszercsak, az elkövetkezendő 1-2 hónapban. Az nem olyan sok idő ám! Az igazat megvallva a párom új munkahelyétől teszem mindezt függővé. Amint ő jól keres, én feladom a saját jó keresetem, és a párom teszem meg fő keresőnek. Hogy én mnit fogok csinálni? Nos, még gőzöm sincs. Szeretnék valahová elmenni mint Personal assistant de szem előtt kell tartani, hogy május elsejétől új, élethosszig tartó projectbe vágjuk a fejszénket, tehát sokáig úgy sem fogok dolgozni.

Bezony-bezony.  Kis sztrippert akarunk gyártani. Lehetőleg elsőnek fiúsztrippert, aztán a lánykasztrippert, de ahogy esik úgy puffan.

Szóval, ezek az új hírek. Persze a maradék időmről a "gyárban" megpróbálok sokkal intenzívebben tudósítani, hogy okuljanak az emberek amíg még van közvetlen kapcsolat. 

sexyback

A múlt hét megint a celebrity-k jegyében tellt. Justin Timberlake koncertezett Aucklendben, és úgy volt, hogy leugrik az utolsó koncert után az alattunk lévő Pony Clubba bulizni, de csak a háttértáncosait küldte végül is, nagy bánatára, a hírre vadul sikongató kis kolléganőimnek. :D

Amúgy Justin egész jó kis zenéket csinál, legalábbis a munkahelyen szivesen táncolok rájuk. Sexy, jó kis ritmussal megálddva. Ez kell nekünk!

A Showie is kezdi összekapni magát, miután a téli hónapok pénztelen estéit végre költekező vendégkör váltotta fel. Éljen a nyár, hajrá urak, költsük azt a pénzt az éhező sztripperekre! Mindezek után, hab a tortán, hogy egy magazintól ajánlatot kaptam egy képsorozatra! A népszerű - főleg férfiak körében - Brass magazintól jelent meg egy pasi a klubban, és miután látott táncolni a színpadon odasasszézott hozzám, és felajánlotta, hogy benne lehetek a lapban. Köszi :) Mint kiderült, egy jó kis hard core pornó a lapocska :D

Szóval nem kell aggódni, nem leszek címlaplány.

Csillagkapu

A minap ismét hírneves látogatót kapott a klub. Nem más kukkantott be, mint Teal'c (Christopher Judge) a Csillagkapu című TV sorozatból. Én sajnos nemigen ismertem meg azonnal, mert haja is volt, meg a pecsét is hiányzott a homlokáról (és ugye madarat tolláról, Teal'c-et homlokáról), egyószval úgy kellett a lányoknak beleverniük  az orromat a hírnevébe. Nos élőben amolyan afrikai-ázsiainak néz ki a szeme miatt, így elég egzotikus látvány. A hangja nagyon mély és kellemes, és a klubban úgy viselkedett mint egy úriember. Ha jól tudom az "Armageddon expo" egyik meghívott vendége volt.

Szóval Teal'c besétált, aztán beszédbe elegyedett a lányokkal. Páran lehúzták őt egy-egy autogrammal, aztán hősünk kiszemelte a csinos Arizónát egy táncra. Mondtam már, hogy nem komázom a hírességeket? Teal'c ismét megerősített ebbéli érzéseimben. Bármily kellemes társaságnak is mutatkozott a klubban, úgy tűnik csak nem tudta elfelejteni, hogy ő a híres pecsétes fejű a Csillagkapuból. Szegény Arizóna a privát tánc után ott ült az öltözőben, kezében egy újabb befizetett privát papírjával, és tragikus meghasonlottsággal az arcán. 

Mint kiderült, a leányzó szépen elkezdte ismertetni a játékszabályokat mire Teal'c-ünk befogta a fülét, és meglepő módon reagált: "bla-bla-bla you can do it baby better!" (bla-bla-bla fog ez menni neked jobban is baby), Valószínűleg ez lehetett az első pillanat mikor Arizóna szemöldöke az égbe szaladt. No innentől aztán le se jöhetett onnan, mert mint elmesélte az egész tánc alatt azon ügyködött a kis disznó, hogy "goauldja" a mi Arizónánk közelébe férkőzhessen. A nyelvét csak annyi időre húzta vissza a szájába, amíg újra meg újra elmodja, hogy "You can do it baby", a keze pedig mindig rosszfelé járkált. Mikor a lányka számonkérte, és közölte, hogy bocs, de mindenkire ugyanazok a szabályok érvényesek, Teal'c szépen kijelentette, hogy ő bizony nem akárki! Ha jól tudom itt ért véget a tánc. Celebritynk aztán minden figyelmeztetés ellenére is igényt tartott volna még egy táncra Arizónával, így pár dollárt hiába fizetett ki ezek után, mivel Arizóna határozottan kijelentette, hogy szó nem lehet róla! 

Teal'c aztán még kóválygott egy darabig a klubban, de aztán mivel senki se ment oda hozzá - talán elővigyázatoságból - szépen lelépett.

Hát így hullott porba a goauldok becsülete.

No a sorozatnak továbbra is hű rajongója maradok, és igazából Christophet Judge sem okozott semmi olyan meglepetést, amire ne készültem volna fel, autogrammokat pedig nem gyűjtök, szóval emiatt sem kell aggódnom. Éljenek a Sci-Fi-k és tojok a hírességekre továbbra is.

Tavasz és nagy cicik

Tudjátok mit szeretek a legjobban ilyenkor tavasszal?

A munkából hazajönni még sötétben. Ahogy kiszállok a taxiból, megérzem a virágok illatát, ami egészen az ajtóig kisér. Ez az édes illatkavalkád valahogy lenyugtat, bármilyen estém volt is. Kár, hogy ez a része a tavasznak nem tart olyan sokáig.

Már nincsenek olyan hidegek sem, szóval úgy néz ki, hogy ezután nem fogunk csillagászati áramszámlákat fizetni a fűtés miatt. Welcome Spring!

A tavasz viszont a helyieket is megbolondítja, csak hogy hírt adjak némi bosszantó dologról is. A minap volt a TV-ben, hogy a Christchurch-i casinoban felkértek egy vendéget, hogy vagy takarja el a dekoltázsában látható mellfelületet, vagy hagyja el a casino területét. Az esetről a New Zealand Herald a TV3 Campbell live showja is hírt adott. Íme a kérdéses kivágás és bőrfelület:

Pfujj pfujj pfujj! Igaz? :D

A hölgynek temészetesen ekkorák a mellei. A Tv showban megkérdeztek egy jóval kisebb termetű és mellű hölgyet, hogy vajon neki volt-e már ilyen gondja egy egy merészebb kivágású ruhával? Természetesen nem. Hogy miért nem? Mert bárki bármit is mond, bizony a méret a lényeg! Egy pár jóval kisebben nincs annyi minden néznivaló, amíg egy ilyen típusú hatalmas pár bizony lefoglalja a (főleg a férfiember) agyműködését. Persze nő létemre magam is rajtafelejteném a tekintetem, csak hogy csodálva mondhassam: "húbazmeg!" Elvégre ritkán lát az ember ekkorákat. És itt van a kutya elásva. Ennek a hölgynek csupán annyi volt a bűne, hogy ugyanabban a dekoltázsban jóval attraktívabban mutat, mint egy kisebb mellű társa. Az igazat megvallava egy kifinomultabb humorú nő vehetné akár bóknak is az esetet, mondván, hogy olyan figyelemreméltóak a bájai, hogy az emberek inkább nézik azt semmint a pókerasztalt, de akárhogy is csavarjuk, az eljárást magát bizony kőkeményen diszkriminációnak kell venni.

Kereszténység ide, vagy iszlám oda, lehet hivatkozni a jóizlésre vagy az erkölcsi normákra, de kérem szépen, ne másszunk már vissza a fára, de a sötét középkor sem lehet alternatíva többé. Ha mi nem tudunk uralkodni a saját ősi ösztöneinken az nem a másik hibája. Nehogymár lelőjük a cukrászt, mert gonosz módon kísértésbe vitt a csábító süteményeivel! Urak, (és hölgyek is), tessék átvenni az irányítást a csípőtájék felett!

Megjegyzem, egy nyilatkozó pasi felháborodva emlegette, hogy bárhová nézett ott voltak a szemei előtt a ringatózó gigászok.- És szemérmében vérig sértve forgatta a szemeit. -

Muhahahahahaha!!!

Aztán a háborgó hipokriták még fogadjunk hónapokig fognak verejtékezve ébredni egy-egy "szörnyű" erotikus rémálmukból, amelyben ezek a hatalmas cicik megfosztják őket az oly nagyra tartott erkölcsös önuralmuktól, és fényesen rávilágítanak a tényre:

A szexualitást legyőzni nem lehet, csupán megtanulni uralni, és a helyes mederben tartani! Aki pedig az idejét az előbbivel próbálja vesztegetni, az reménytelenül elmulasztja a lehetőséget az utóbbira.

Restart

Hosszúnak kell lenni a nyaralásnak ahhoz, hogy az ember hiányolja a szürke hétköznapjait. Nekem sikerült ilyen hosszúra nyújtani, legalábbis eléggé megközelítettem a határvonalat. Augusztus 3-án indultam Magyarországra, ahonnan szeptember 5-én értem haza Új Zélandra. Innen aztán 8-án indultunk is tovább a Cook szigetekre:

No itt egy egész hétig lógattuk a lábunkat a kedvesemmel, és két barátunkkal, aztán szeptember 15-én végre ismét vissztértünk a mindennapokhoz. Ma este már munkába is állok, továbbra is exotic dancer pozícióban. Nos, nem tudom sírjak-e avagy nevessek ennek gondolatára. Amikor másfél hónapja elhagytam a helyet a hosszú nyaralás miatt, már bizony eléggé le voltam amortizálva mind érzelmileg, mind szellemileg a munka miatt. Most kipihentem magam, és úgy érzem újult erővel kezdhetek neki a robotnak. Noha kicsit aggódok. Lassan 30 éves leszek. Azt hiszem ez egyfajta rémísztő határvonal egy nő életében. Vége a csodálatos 20-as éveknek, már nem nagyon hívhatom magam lánynak, mindinkább nőnek, és mint ilyen, már nem biztos, hogy a sztripper a legjobb szakma amit egy 30 éves magának el tud képzelni. Kiöregszem, és nem lassan, hanem rohamos gyorsasággal! Már nem is nagyon derít fel a gondolat, hogy idegen pasiknak dobáljam le a textilt. Tényleg... meddíg is csinálhatja az ember ezt a szakmát? Gondolom ez változó, mindenestre én úgy érzem, ideje másfelé is nézelődni. Az egyetlen gondom csak az, hogy elég kishitűnek érzem magam, már ami más munkákban való sikerességemet illeti. Nos, ez egy újabb kihívás amiben ismét bebizonyíthatom magamnak, hogy az ember csak arra nem képes, amire nem akar az lenni.

Végezetül, mivel már megint csak szó esett a sztripperekről, íme egy kis cikk az index.hu oldaláról, amiben rálátást kapunk a sztriptízesség érme másik oldalára is. Nehogy szó érje a ház elejét. Nos, így látják a vendégek a sztrippereket :)

Mit is mondjak. Korrekt információk. Hadd kommenteljem kicsit, csak mert megtehetem.

"A legfontosabb, hogy ne érj a csajokhoz, vagy a kidobók szétverik a fejed" - Nem mindenhol durvulnak egyből, de jobb ha óvatos vagy. Azonkívül bizony a táncosok is megteszik, ha a kidobók nem. Azt hiszem az okok egyértelműek. Hölgyek: ha bárki hozzázzok érne kéretlenül nem adnátok neki legalább egy pofont? Urak: Ha bárki a lányotokhoz-nőtökhöz-testvéretekhez-anyuhoz-nagymamihoz... stb érne szintén kéretlenül, vajon nem érdemelne meg egy szép nagy nagyklevest?

Virítsd a lóvét - bizony virítsd! Ez is csak egy szolgáltatás, ami pénzbe kerül. Méghozzás ez sok pénzbe!

El a kezekkel - bizony el ám! De az informálódás a szabályokról nem tiszteletlenség, és okos dolog.

Az első sorban - Ez így igaz!

Privát buli - Hát bizony ez is igaz! Bár én mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy hajrá, amíg a józan ész kezeli a pénzügyeket.

Adj borravalót - hárman párban - a pénz a lényeg - teljesen jogos és egyetértek.

Ne légy irígy - De ne ám! És vedd figyelembe, hogy mi dolgozunk! Tehát nem fecserészhetünk veled ingyen, de ha honorálják az időnket azt értékeljük.

Azért vannak a jóbarátok - Bizony figyelni kell egymásnak nem csak a pénzére, de a viselkedésére is. Csúnyán el tudja rontani az estét, ha nem tudunk viselkedni és amit ez maga után vonhat.

Hazai helyzet - erről sajnos nem tudok nyilatkozni.

Ami a sztripíztáncosok tipográfiáját illeti, hát mi is mondjak... így látják a vendégek, és valószínűleg így is van. Kissé nyersen megfogalmazva ugyan, de ez a lényeg. De azért ne felejtsük el, hogy a meghatározások mögött emberek vannak, akik alkalmasint szeretetre méltóak. :)

Akit érdekel és beszéli a nyelvet, itt elolvashatja az eredeti cikkeket a sztripper típusokról és az etikettről angolul is eredetiben.

egy kis segítség

Amby és Katica blogján akadtam erre a linkre( http://sma-bug.freeblog.hu/ ), és mivel jómagam imádom mind a gyerekeket mind az életet, így gondoltam felhívom rá azok figyelmét, akik betévednek ide, hogy mennyire drágák is ezek nekünk.

Próbálom magam elhatárolni az érzelgősségtől. Jobbára utálom a romantikus-csöpögős-ríkatós dolgokat. Fantasy, science-fiction, science, nonfiction, de semmiképpen se "love for ever". Azt ugyan nem tagadom, hogy volt idő (olyan 16-19 évesen) amikor kilóra vettem a romatikus ponyvát, de akkoriban nehéz volt jó pornóhoz hozzájutnom. Elmúlt, kinőttem, beszereztem a szükséges filmeket. Azonban, ha elkap a gépszíj akkor nincs mese. Ahogy beleolvastam az SMA-Bug blogba kissé megkönnyesedett a szemem. Főleg, hogy per pillanat majd meg őrülök egy kisbabáért! Azt kívánom, hogy senki se tapasztalja meg, hogy milyen érzés ha a gyermeke súlyos beteg!

Azért jó is történt ma. Könyvet voltunk vásárolni Csanáddal, és én is kaptam 2 belsőépítészeti könyvecskét. Most ez érdekel nagyon. Habár el tudtunk volna verni pár milliócskát arrafelé, mert mindketten könyv-homoszexuálisok vagyunk, de megegyeztünk, hogy havi olyan 100 dollárt legalábbis mindenképpen könyvekre fogunk ezentúl költeni.

És egy mottó így a végére a MTA SZTAKI online szótárból: Reality is for people who cannot cope with science fiction. (A valóság azoknak való, akik nem boldogulnak a sci-fivel.)

A homo kérdés & a Blovagi torna

Adjisten!

Hát mit ne mondjak, van miről írnom mostanában. Merthátugye van ez a -vulgárisan fogalmazva- "buzibotrány" az őshazában. No erről aztán nekem is megvan a véleményem, ami szerencsére egyezik sok máséval így egyszerűen csak belinkelem őket ide:

mindenkikotoben

csanad

Röviden és tömören viszont: semmi bajom a homoszexuálisokkal, és szerintem megilletik őket a jogok amikért harcolnak. Még azt is mondanám, hogy a szexuális élete mindenkinek a saját magánügye, és másnak nem bele-vau-vau, ha nem szeretném oly pervezmód a pornókat. Így viszont arra buzdítanék mindenkit (legyen az hetero, bi-, avagy homo), hogy osszák meg bátran a kalandjaikat! ;)

A másik dolog amiről írni szerettem volna, az a Csanád linkjében is megtalálható téma a blovagi torna. Jópofa kis kezdeményezés, és mivel az emberem is benne van, ígyhát gondoltam dicsekszem vele. Ez aztán rásegített arra, hogy magam is vegyem a fáradtságot, és elkezdjem olvasgatni mások blogjait is. Pedig azelőtt nem voltam egy nagy blogolvasó, de be kell lássam, hogy sok érdekes, és hasznos dolgot talál bennük az ember. Arról nem is beszélve, hogy akár teljesen jófej emberekkel is barátságba keveredhetsz. Szóval ennek örömére igyekszek blogokat olvasni és ajánlani a sajátomon, a magam és mások örömére.

Ps.: Észrevettem, hogy nem nagyon teszek be képeket a blogomba. Uncsi így mi? Mivel lusta vagyok, így nem is igérem. Csak csendesen megjegyeztem.... magamnak....

Ps-ps.: És a blogoldal adta lehetőségeket sem ismerem még nagyon.... szimplán lusta voltam áttanulmányozni.... ciki mi?.... ezt légyszi ne áruljátok el másnak....